Alig vártam erre. Nem is tudom, hogy élhettem eddig másfél eurós kávé nélkül. Hihetetlen, pláne, hogy olyan ritkán iszom, hogy nem is nevezem kávézásnak. Most komolyan: nekem ne mondja senki, hogy aki a "Csillagszarvasokba"(de hülye név), jár majdan kávézni az nem passzióból, vagy ahogy felénk mondták "úri huncutságból" jár oda. Nem hiszem el, hogy nem hangulatosabb egy egyedi berendezésű eldugott teázóban/kávézóban elfogyasztani egy teát/kávét, legyen az a szegedi Assam, vagy miskolci Zöld Sárkány(Igen, szándékosan írtam le. Menj el, és nézd meg!). Egy-egy tea-vagy kávékülönlegességnek ilyen helyeken is megkérik az árát, de hangulat fogad. Meditatív zene, cipőd ledobod paraszt, babzsákfotel, márpedig itt relaxálni fogsz! Sietősek/büdöslábúak elkülönítve asztalos székes teremben kultúrált környezetben. Nem egy terráriumban, egy buborékban a kétmilliós mocsok közepén*. Ha gyors kávéra vágyom, akkor állva a vasútpályaudvaron műanyag felespohárból 200 forintért.

*A "Nyugatvégről" igenis, ez a véleményem. Mesterséges létforma egy burok alatt, bent minden pink, 500 méterrel arréb meg cigányasszony szarik a Nyugati pu. lépcsőjére, meg török kocsmában lövöldöznek.